DVD - Coraline és a titkos ajtó
A fázisról fázisra fényképezett stop motion animációs filmek nemcsak azért jók, mert óriási vizuális élményt nyújt egy-egy igényesen kivitelezett darab, hanem azért is, mert egy ilyen film elképesztő mennyiségű munkát igényel. Ebből aztán következik egyrészt ezen filmek viszonylagos ritkasága, másrészt a mindenre kiterjedő igényesség.
Frissítve: 2009. 08. 18. 05:15
Amikor egy ember majdnem három hónapig dolgozik egy pár másodperces jeleneten, akkor ott nem lehet olyat játszani, hogy „nna, dobjunk össze valami félgagyi forgatókönyvet, eresszünk rá fantáziátlan rajzolókat, aztán ha más nem, majd kihozzuk DVD-n”.
A Coraline és a titkos ajtóról is süt az igényességnek, a szárnyaló, vad fantáziának és a lenyűgöző profizmusnak az a keveréke, amire az ember nem tud mást, csak csodálkozva meredni a vászonra/képernyőre, aztán a végén megemelni a kalapját. Minden a legnagyobb rendben van. A történet okos, izgalmas és szórakoztató, a látvány karakteres, stílusos és szédítő (Henry Zelick rendezte annak idején a karácsonyi lidércnyomást is, helló), az animáció majdnem makulátlan (egy két helyen sajnos szaggat), és ha mindez nem lenne elég a tökéletes élményhez, ott van még Bruno Coulais príma zenéje, ami már a bevezető képsorok alatt leveszi az embert a lábáról. Most mondanám, hogy milyen kár, hogy ilyen ritkán készül stop motion nagyfilm, de ha meg gyakrabban készülne, akkor a műfaj ugyanott tartana, ahol a 3D-animáció: elárasztaná az érdektelen gagyi.
Film: 9
Extra: 7
– Luigi Vercotti –
Coraline (2009)
Rendezte: Henry Selick
Hossz: 96 p
Hang: angol, magyar, holland
Felirat: magyar
A Coraline és a titkos ajtóról is süt az igényességnek, a szárnyaló, vad fantáziának és a lenyűgöző profizmusnak az a keveréke, amire az ember nem tud mást, csak csodálkozva meredni a vászonra/képernyőre, aztán a végén megemelni a kalapját. Minden a legnagyobb rendben van. A történet okos, izgalmas és szórakoztató, a látvány karakteres, stílusos és szédítő (Henry Zelick rendezte annak idején a karácsonyi lidércnyomást is, helló), az animáció majdnem makulátlan (egy két helyen sajnos szaggat), és ha mindez nem lenne elég a tökéletes élményhez, ott van még Bruno Coulais príma zenéje, ami már a bevezető képsorok alatt leveszi az embert a lábáról. Most mondanám, hogy milyen kár, hogy ilyen ritkán készül stop motion nagyfilm, de ha meg gyakrabban készülne, akkor a műfaj ugyanott tartana, ahol a 3D-animáció: elárasztaná az érdektelen gagyi.
Film: 9
Extra: 7
– Luigi Vercotti –
Coraline (2009)
Rendezte: Henry Selick
Hossz: 96 p
Hang: angol, magyar, holland
Felirat: magyar
Extra: Kimaradt jelenetek, werkfilm, audiokommentár
Forrás:
EXIT
hirdetés