Csendes

Létezett valaha a Csendes étterem, az elmúlt évtizedek egyik kultikussá vált ebédelő-mulatozó helye, amit egyrészt a közeli bölcsészek futtattak be, másrészt az álmennyezetes szocrealizmusból kilépni nem akaró hangulat. Amikor a nyitásról hallottunk és visszamentünk apáink kedvenc helyére, bizony nehezen volt leplezhető őszinte megdöbbenésünk. Mintha az esti kabaré eddig szmokingba öltöző konferansziéja, hirtelen meztelenül, egy szál keménykalappal a fején állt volna színpadra.

A bejárattal szemben rögtön „lesokkolja” az egyszeri látogatót a levetkőztetett-feltapicskolt barbie-babákkal díszített wc. Némi megnyugvást remélve pillant a helység többi részére, de ott meg – hogy is mondjam… – vadul tombol az eklektika. Fentről fenyegetően lóg egy háromkerekű bicikli a csillár mellett, kiábrándult játékmackó flörtöl az egyik sarokból kikandikáló próbababa-hölggyel (amiről rögtön eszünkbe jut „Gladys”, Phoebe Buffay leghíresebb alkotása), egy Jézus-ábrázolás mellett feszít a kalózlobogó, mikiegérrajz és denevérek mászkálnak boldogan a falon.

Kiderült, hogy a bőséges és egyedi dekoráció egy részét a tulaj által gyűjtött „kacatok” teszik ki, és a felhalmozott tárgyak mellé álmodott egy fiatal iparművész-pár kaotikusságában egységes dizájnt a helynek. A festő Zsili képei és kacatjai díszítik a helyet, és adják meg egyedi hangulatát.  (Ő volt az, akinek a játékaiból-festményeiből többször volt kiállítás anno az Extrában, majd  a későbbi Triplában.)

 

Viszont ha túl vagyunk a döbbeneten, akkor egy csapásra barátságossá válik a hely. Egyrészt a felszolgáló lányok csinosak és aranyosak, a presszókávé jó, a különböző székek és fotelek kényelmesek, a törzsközönség pedig meghatóan heterogén. Egyetemisták laptopoznak, szoknyás csajok kávézgatnak, és mindig akad egy-egy idősebb pár is délután a sarokban, akik a nosztalgia kedvéért jönnek le egykori törzshelyükre.

Ami a zenét illeti nincs különösebb koncepció a délután folyamán – a pultosok kedvenc nótái szólnak, ami Lovasi-szerzeményektől a közérthető jazz-ig terjed. Esténként viszont igazi csemegével szolgál a Csendes, a keverőpultnál tevékenykedő dj-t rendre élő hangszeren támogatja egy meghívott vendégzenész. A jól bevált trombita vagy vokál-szólamok mellett néha hegedűn, sőt, hárfán(!) játszó muszikusokat is elkaphatunk - sajnos nyáron csak hétvégenként, de ősszel-télen szinte minden nap.

A Csendes kilóg a klasszikus romkocsmák és a trendibb kultközpontok sorából is. Egyrészt a programok dacára még így is sokkal inkább kávézó, semmint kocsma. Másfelől viszont a „barokkos körmondatokba” foglalt dizájn az érzékenyebb lelkületű, „esztétikailag könnyen bántalmazható” vendégeket távol tartja. Leginkább olyan, mintha a Sirály és a Kultiplex rosszalkodó kisgyermeke lenne, aki soha nem rak rendet a játékai közt, viszont már négy évesen egymaga olvas Roald Dahl-meséket az esti kakaó mellé.

 

 

Sok-sok kép a Csendesről ITT.

Csendes  V. ker, Ferenczy u. 5.