Beszélgetés Szabó Tibor Benjáminnal
"Beszéltetni, mutatni akartam egy embert, aki beleszédül abba, ami történik vele. Ahogy szétfolyik, értelmetlenné válik minden. A konspiráció kigondolása volt a pihenő a munkában, nagyon élveztem. A pszichologizálást bírom, mert pörget, mozgósít."
Frissítve: 2009. 05. 19. 12:30
Ígéretesen keveredik itt minden mindennel: krimi és misztikus-mitologikus összeesküvés-elmélet, elvesző ifjúság és dél-alföldi realizmus. Őszintén: milyen irányból indultál neki ezeket vegyíteni?
A vegyítés inkább csak technika, apparát. Engem a megtapasztalt borzongás érdekelt. Az az élmény, hogy valami riasztóan összefüggő dolog történik körülötted. Hogy egy új típusú szellemi nyomor bomlik ki körülöttünk, a tradíciókra épülő identitások szétesnek, elbomlanak. Ülj be egy diákkocsmába, majd érzed te is! Hogy az ember végtelenül egyszerű lénnyé vált: közösül, pénzt költ, és ennyi. Próbáltam megérteni, miért. A 47 azt követi, azt mutatja, hogyan csesszük el a dolgokat. Válságregény, de nem siránkozás. Tele van rejtéllyel például.
Nagyon tetszett a kisvárosi büszkeséged, és ahogy ebből esztétikát formálsz.
Abból a városból származom, ahonnan Krasznahorkai László egyik hőse is halálos utazására indult. Ez leláncol és felszabadít. Mikor melyik.
Honnan, milyen irányból érkeztek meg hozzád ezek a regényteremtő összeesküvés-elméletek, amelyek szinte kivirágzottak az utóbbi években? Könyvek hatottak rád, tehát a Harry Potter és A da Vinci-kódos Dan Brown, a különböző antikapitalista világ-összeesküvések divatja, vagy esetleg a tempós kisvárosi életekbe beletenyerelő multikulti indított be?
Beszéltetni, mutatni akartam egy embert, aki beleszédül abba, ami történik vele. Ahogy szétfolyik, értelmetlenné válik minden. A konspiráció kigondolása volt a pihenő a munkában, nagyon élveztem. A pszichologizálást bírom, mert pörget, mozgósít.
Mit jelent a címbeli 47?
Egy apokrif szövegre, Tamás Evangéliumának 47. töredékére utal. „Jézus mondta: lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön fel, két íjat feszítsen ki, és hogy egy szolga két urat szolgáljon.” Meg egyúttal arra, hogy a történet negyven hét alatt játszódik. A többit most nem oldanám fel, fedje homály!
A regényben egyébként többször, visszatérően szerepelnek bizonyos „szomorúfűz módjára, fürtszerűen” lenyúló, hosszú női ujjak. Mióta őrzöd ezt a hatásos képet?
Amióta hatott, mármint az ujjak gazdája. Ez az egyetlen ismétlődés a regényben, ami nem mitologikus gyökerű – egy lány, én meg a tanára voltam jó néhány éve, hm, és nem jöhetett össze a dolog, persze. Később egyszer még bepróbálkoztam, ám akkor elhajtott. Viszont franyó kis motívum vált belőle – valamire jó lett ez is. Mondjuk, inkább vittem volna a díjat, ha tehetem.
– almástorta –
A vegyítés inkább csak technika, apparát. Engem a megtapasztalt borzongás érdekelt. Az az élmény, hogy valami riasztóan összefüggő dolog történik körülötted. Hogy egy új típusú szellemi nyomor bomlik ki körülöttünk, a tradíciókra épülő identitások szétesnek, elbomlanak. Ülj be egy diákkocsmába, majd érzed te is! Hogy az ember végtelenül egyszerű lénnyé vált: közösül, pénzt költ, és ennyi. Próbáltam megérteni, miért. A 47 azt követi, azt mutatja, hogyan csesszük el a dolgokat. Válságregény, de nem siránkozás. Tele van rejtéllyel például.
Nagyon tetszett a kisvárosi büszkeséged, és ahogy ebből esztétikát formálsz.
Abból a városból származom, ahonnan Krasznahorkai László egyik hőse is halálos utazására indult. Ez leláncol és felszabadít. Mikor melyik.
Honnan, milyen irányból érkeztek meg hozzád ezek a regényteremtő összeesküvés-elméletek, amelyek szinte kivirágzottak az utóbbi években? Könyvek hatottak rád, tehát a Harry Potter és A da Vinci-kódos Dan Brown, a különböző antikapitalista világ-összeesküvések divatja, vagy esetleg a tempós kisvárosi életekbe beletenyerelő multikulti indított be?
Beszéltetni, mutatni akartam egy embert, aki beleszédül abba, ami történik vele. Ahogy szétfolyik, értelmetlenné válik minden. A konspiráció kigondolása volt a pihenő a munkában, nagyon élveztem. A pszichologizálást bírom, mert pörget, mozgósít.
Mit jelent a címbeli 47?
Egy apokrif szövegre, Tamás Evangéliumának 47. töredékére utal. „Jézus mondta: lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön fel, két íjat feszítsen ki, és hogy egy szolga két urat szolgáljon.” Meg egyúttal arra, hogy a történet negyven hét alatt játszódik. A többit most nem oldanám fel, fedje homály!
A regényben egyébként többször, visszatérően szerepelnek bizonyos „szomorúfűz módjára, fürtszerűen” lenyúló, hosszú női ujjak. Mióta őrzöd ezt a hatásos képet?
Amióta hatott, mármint az ujjak gazdája. Ez az egyetlen ismétlődés a regényben, ami nem mitologikus gyökerű – egy lány, én meg a tanára voltam jó néhány éve, hm, és nem jöhetett össze a dolog, persze. Később egyszer még bepróbálkoztam, ám akkor elhajtott. Viszont franyó kis motívum vált belőle – valamire jó lett ez is. Mondjuk, inkább vittem volna a díjat, ha tehetem.
– almástorta –
Forrás:
EXIT
hirdetés