Backstreet Boys: This Is Us

Ugyanis a helyzet az, hogy a Backstreet Boys a 2005-ös visszatérése óta zsákutcában halad: attól, hogy a legtöbbet foglalkoztatott, éppen aktuális slágergyárosokkal dolgoznak együtt, ők még nem lesznek aktuálisak és sláger-el(ő)adók. Pontosabban már nem lesznek, hiszen régen ugyanezt tették, csakhogy közben a fiú (és lány) zenekarok ideje végérvényesen lejárt. És ez a legnagyobb baj az új – sorrendben amúgy hetedik – albumukkal is: a dalokról lerí, hogy vagy nem nekik készültek eredetileg, vagy jobban állnának a slágerlisták mai királynőinek és királyainak Rihannától Lil Wayne-ig.

 

Úgy ám, a Backstreet Boys az előző lemez rádióbarát amcsi poprockja után a ma dívó, gagyi trance-futamokkal és autotune-nal operáló dance-es r’n’b-vel próbálkozik, az elérhető összes futószalagon dolgozó producer bevonásával. S bár a – fröccsöntött műanyag – zenei alapok felvonultatják az összes ma szükséges összetevőt, ezekre a sablonokra valahogy nem illik a „srácok” kilencvenes években ragadt negédes énekstílusa, többszólamú vokálja – igaz, perverz módon pont ez az, ami egy picit a tucat áru fölé emeli az albumot.

5 /10

– Bugi Jakab –

Kiadó: Sony