Az utolsó látogatás
Evelyn Waugh regényének adaptációja a két világháború közötti angol arisztokráciáról, szerelemről, megcsalatásról: mint adaptáció, nem különösebben rossz vagy gyenge darab, de mint film – legyünk kíméletesek –, jobban járt volna mindenki, ha inkább három négyrészes minisorozat készül belőle, mint ez a kétórás darab.
Frissítve: 2009. 11. 22. 20:00
Az utolsó látogatás Charles Ryder fiatal festő aspiránsot állítja a lassan (nagyon lassan, néha kibírhatatlanul lassan) hömpölygő történet középpontjába, aki az egyetemen összebarátkozik Sebastian Flyte-tal, a dekadens arisztokrata fiatalemberrel. A barátságnak köszönhetően Charles bevezettetik a magasabb társasági körökbe, és összeismerkedik Sebastian nővérével is, akibe természetesen azonnal beleszeret. A románc kiteljesedésének útjában elég sok minden áll, leginkább viszont azt, hogy a két férfi között is gyengéd homoerotikus kapcsolat alakul ki.
Az utolsó látogatás nagy igényű társadalmi tabló és miliőfilm egyben, és ezeket a célkitűzéseket tulajdonképpen szépen teljesíti is, a több mint kétórás filmidő elég lehetőséget ad a karakterek kidolgozására, a kor és a környezet tisztességes bemutatására. Ami viszont önmagában kevésnek bizonyult ahhoz, hogy
a film különösebben figyelemre méltó legyen: tizenkettő egy tucat darab ez, amit nyugodtan föl lehet tenni a
Vágy és vezeklés, meg a többi melodráma mellé.
Film: 5
Extra: 4– Luigi Vercotti –Brideshead Revisited (2008)
Rendezte: Julian Jarrold
Szereplők: Matthew Goode, Ben Whishaw, Hayley Atwell, Emma Thompson
Hossz. 128 p
Hang: magyar, angol
Felirat. magyar
Forrás:
EXIT