Alkonytájt

Kathryn Bigelow 1987-es filmje semmi másra nem való, minthogy: 1. megnézzük, hogy a nyolcvanas években milyen egészen tragikus volt a színészfelhozatal azon a környéken, ahol Kathryn Bigelow verbuválta a csapatot, 2. hogy szembesüljünk azzal, hogy Bigelow mekkora filmet tudott volna csinálni, ha a keze alá dolgozó antitalentumok nem szabotálják el a filmet.

Frissítve: 2009. 11. 09. 05:00

Alkonytájt
Nincsen egyetlen szó, egyetlen mondat, amit ezek a harmadrangú csepűrágók hitelesen ki tudnának mondani, nincs egy arcizom, amit jókor és jó helyen mozdítanak meg.
 
Bigelow filmje mégsem nézhetetlen. Az egyszerű, azóta sablonossá vált, akkor még valamennyire friss vámpírtörténetet Bigelow az operatőr segítségével formálta nézhető, és néhol kifejezetten hangulatos darabbá. A kocsmai jelenetet például a kulisszahasogató színészi játék ellenében sikerült brutálissá és kúllá tennie, és tényleg meglepő, de az ember képes végignézni a filmet annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal, amikor megszólal a főszereplő, vagy erotikusan lehel egyet a főszereplőnő, megcsikordul az agyunk.
 
Film: 6
Extra: 5
 
– Dinsdale Piranha –
 
Near dark (1987)
R.: Kathryn Bigelow
Sz.: Adrian Pasdar, Janny Wright, Lance Henriksen
Hossz: 94 p
Hang: angol
Felirat: magyar
 
Extra: audiokommentár, werkfilm, kimaradt jelenetek


Forrás: EXIT