Agora

Weisz, akinek alakítását legutóbb a Szélhámos fivérek kapcsán méltattuk, szerepválasztásaival egyre nagyobb bátorságról tesz tanúbizonyságot: kevés jó nevű amerikai színésznőről tudnánk elképzelni, hogy eljátszaná egy (majdnem) halálra ítélt történelmi dráma főszerepét, amelynek forgatókönyvét nem Hollywoodban írták, és gyakorlatilag egyetlen nagyobb stúdió sem lett volna hajlandó pénzt adni rá. A kisebbek meg még annyira sem.

Az ateista matematikus, Hypatia története a 4. századi Alexandriában nem grandiózus csatát (habár a film végi, könyvtár ellen indított ostrom is megfelelően látványos) vagy viharos szerelmi történetet állít középpontba, hanem magát a tudományt és a civilizációt. A terjedőben lévő kereszténység, a pogányok és a zsidók összecsapásaitól vérzivataros idők a Hypatiához hasonló tudósoknak amúgy sem kedveztek, de mivel a film valós eseményeken alapszik, előre sejthető, hogy a sztori vége nem lesz happy end. Szerelmi szálból rögtön kettő is van, ám szerencsére egyik sem túlzottan hangsúlyos ahhoz, hogy a filmet ilyen irányba húzza.
 

Az Oscar-díjas Alejandro Amenábar olyan történelmi drámát rendezett, ami képes lehet felvenni a versenyt a többi előddel, de ehhez ezúttal az is kell, hogy az antikvitás szellemi és erkölcsi tanításaira nyitott közönségre tudjon találni.

– aa –

Agora (2009)
Rendezte: Alejandro Amenábar
Szereplők: Max Minghella, Rachel Weisz
Hossz: 126 p
Forgalmazó: Budapest Film