Adás

Üres képernyők

Ha az emberi kiüresedésről forgatnak filmet, a legnagyobb veszély az, hogy az elkészült mű a témához hasonlóan üres lesz. Vranik Roland a Szemle-kedvenc Fekete kefével ugyanúgy a kiüresedés és a nihilizmus témáját járta körül, mint jelenlegi mozijában, csak akkor vicces, most meg inkább depresszív oldalról.

Frissítve: 2010. 01. 06. 05:22

Adás
Egy utópiát látunk, melynek sem a helyszíne, sem az időpontja nem meghatározható. Magyarul beszélnek benne a magyar nevű szereplők, de egy tengerparti városban játszódik, és a helyi mozi épp az 1990-es Még drágább az életedet és a 2006-os Red Roadot játssza, tovább nehezítve a viszonyulási pontot kereső néző dolgát. Egy olyan világban járunk, ahol a tévéképernyők elsötétültek, és egyiken sem jön be adás, és a sok tévéfüggő nehezen tud valami értelmeset kezdeni a nyakába szakadt sok szabadidővel.
 
 
Az Adás kb. tíz éve, a nagy internet-bumm előtt még aktuális is lett volna, de a tévék jelentőségének csökkenésével mondanivalója fölött kissé eljárt az idő. Bármilyen jó színészeket válogatott össze Vranik a főszerepekre, ezeket a semmitmondó dialógusokat egyikük se tudja élettel megtölteni, az alibiből jelen lévő, kidolgozatlan gyilkosság története pedig nehezen vehető komolyan. Ha muszáj lenne dicsérnünk, akkor egyedül Pohárnok Gergely ötletes operatőri munkáját emelnénk ki, de mint tudjuk, ha egy filmben csak a képek szépek, az még borzasztóan kevés. Az Adás sajnos annyira üres film lett, mint az a világ, melyet ábrázolni szeretne.

– Tulu –


Adás (2009)
Rendező: Vranik Roland
Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor
Hossz: 90 p
Forgalmazza: Szuez Film Kft.
 


Forrás: EXIT