A horror nem gyerekszínészeknek való
Egy régi jó marketingfogás alapján gyerekkel mindent el lehet adni, így a horrorfilmeket is. Ez viszont valljuk be, nem éppen a legegészségesebb közeg számukra. Ezen a héten mutatják be az új horrort, az Engedj be! című alkotást, amelyben szintén gyerekszínészeket alkalmaztak. A film apropóján kicsit körbejártuk a gyerek szereplő kontra horrorfilm témát, és megdöbbentő eredményre jutottunk.
Frissítve: 2009. 06. 23. 12:30
Samara A kör című filmből
A horrorfilmek azért készülnek, hogy a legbelsőbb félelmeinket életre keltsék a vásznon, ami egy gyerekkel a főszerepben még hátborzongatóbb. A producerek eme húzása többnyire méretes pénzfürtöket gyümölcsözik, a jóléthez a hátukat tartó fiatalok viszont korántsem járnak ilyen jól. A legtöbbjük képtelen feldolgozni a mozi egyes jelenetei közben átélt sokkot, amik ügye azért készültek, hogy még a felnőttek is sikítva markolásszák a szék karfáját. Nemhiába kötik 18-as korhatárhoz a véres, és félelmetes produkciókat.
Az Álomgyár szakértői persze kötik az ebet a karóhoz, hogy semmilyen lelki sérülést sem okoznak a szereplőknek, hiszen a gyerekek a forgatásokon látják, hogy valójában nincs mitől félniük. A szörnyek, és gyilkosok pedig gyakran csak az utómunka során kerülnek bele a végeredménybe. Ez így persze szép és jó, de a kisemberek igen élénk fantáziával rendelkeznek, és egy művérrel összekent falból is képesek szörnyebbnél szörnyebb történeteket összerakni a fejükben. De az igazságot csak azok tudják, akik átéltek hasonló helyzetet, és a legtöbbjük nagyon megszenvedett a rém movie-k forgatása miatt.
A hetvenes-nyolcvanas években ontotta a filmgyártás a horrorokat magából, amik közül a leghíresebbek, mind-mind gyerekekkel szerepeltetésével lettek sikeresek. Az ördögűzőt többnyire mindenki látta, vagy legalábbis a Gonosz által megszállt Linda Blair egyik képével biztosan találkozott. A maszkmesterek annyira jó munkát végeztek, hogy az akkor tizenöt éves színésznő teljesen kikészült a forgatás végére. A förtelmes külsején kívül a felvételeken történt halálesetek, és furcsa, földöntúli balesetek is mély nyomot hagytak a patyolat tiszta lelkében. Megviselt tinédzserként az alkoholhoz nyúlt - mint az öngyógyítás eszközéhez -, de csak rosszabbodott az állapota. Két hosszú esztendővel később már elvonóra került, és évekig egy pszichológus segítségére szorult. Hasonló sors jutott Drew Barrymore-nak is, aki kilenc esztendősen játszotta el a Stephen King regénye alapján készült Tűzgyújtó címszerepét. Akkoriban képtelen volt felfogni, hogy miért lángol körülötte a díszlet, és miért néznek rá rettegve a felnőttek, mikor forogtak a kamerák. A premier után azonban gyorsan felnőtt, és tizenhárom évesen már túl volt az első szexuális élményén, és a sokadik alkohol, illetve heroin adagján. Ennek az életvitelnek szintén egy rehab lett a következménye, amivel rekorder a mai napig - bár erről szívesen lemondana.
Ez a tendencia sajnos az idő múlásával sem változott. A modern kori horrorok is jócskán szedik gyerekszínész áldozataikat. A japán Ringu amerikai remakejében, azaz A körben millióknak okozott rémálmokat Samara, a kútba dobott halott kislány. De nemcsak a nézők ébredtek verejtéktől vizes lepedőn miatta, hanem az őt alakító Daveigh Chase is. A hatodikos lányt le is kellett cserélni a második részre, mert a szülei nem akarták még egyszer kitenni a sokknak. Ebből szerencsére a producerek is tanultak, és egy jóval idősebb utódot kerestek. Daveigh azonban tudat alatt máig vonzódik a sötét alkotásokhoz, ezért vállalta el a Donnie Darko fölösleges folytatásában a főszerepet.
Haley Joel Osment pedig azt tanulta meg, hogy az bizony nagy baj, ha Bruce Willis egyszer az életben nem menti meg a világot, és vele együtt őt is. A Hatodik érzékben tizenegy évesen még halottakat látott, ma viszont már csak a pohár alját nézegeti. A film sikere után nem tudta máshogy elképzelni a karrierjét, csak, mint egy hullákkal körülvett ártatlan lélek.
Az egyetlen kivételt talán az Ómennel híressé vált Harvey Stephens képezi, aki ovis korában lett a Sátán fia. A pályája ugyan az óriási siker ellenére is megbicsaklott, de legalább egészséges felnőtt lett belőle. Remélhetőleg az ő útját követik majd a jelenkor legkiválóbb svéd filmje, az Engedj be! (bemutató e hét csütörtökön!!!) tinisztárjai is, és nem rontja meg őket a sztoriba szőtt vámpírszerelem, ami egy kicsit durvább, mint a Twilight limonádéja.
Az Álomgyár szakértői persze kötik az ebet a karóhoz, hogy semmilyen lelki sérülést sem okoznak a szereplőknek, hiszen a gyerekek a forgatásokon látják, hogy valójában nincs mitől félniük. A szörnyek, és gyilkosok pedig gyakran csak az utómunka során kerülnek bele a végeredménybe. Ez így persze szép és jó, de a kisemberek igen élénk fantáziával rendelkeznek, és egy művérrel összekent falból is képesek szörnyebbnél szörnyebb történeteket összerakni a fejükben. De az igazságot csak azok tudják, akik átéltek hasonló helyzetet, és a legtöbbjük nagyon megszenvedett a rém movie-k forgatása miatt.
A hetvenes-nyolcvanas években ontotta a filmgyártás a horrorokat magából, amik közül a leghíresebbek, mind-mind gyerekekkel szerepeltetésével lettek sikeresek. Az ördögűzőt többnyire mindenki látta, vagy legalábbis a Gonosz által megszállt Linda Blair egyik képével biztosan találkozott. A maszkmesterek annyira jó munkát végeztek, hogy az akkor tizenöt éves színésznő teljesen kikészült a forgatás végére. A förtelmes külsején kívül a felvételeken történt halálesetek, és furcsa, földöntúli balesetek is mély nyomot hagytak a patyolat tiszta lelkében. Megviselt tinédzserként az alkoholhoz nyúlt - mint az öngyógyítás eszközéhez -, de csak rosszabbodott az állapota. Két hosszú esztendővel később már elvonóra került, és évekig egy pszichológus segítségére szorult. Hasonló sors jutott Drew Barrymore-nak is, aki kilenc esztendősen játszotta el a Stephen King regénye alapján készült Tűzgyújtó címszerepét. Akkoriban képtelen volt felfogni, hogy miért lángol körülötte a díszlet, és miért néznek rá rettegve a felnőttek, mikor forogtak a kamerák. A premier után azonban gyorsan felnőtt, és tizenhárom évesen már túl volt az első szexuális élményén, és a sokadik alkohol, illetve heroin adagján. Ennek az életvitelnek szintén egy rehab lett a következménye, amivel rekorder a mai napig - bár erről szívesen lemondana.
Ez a tendencia sajnos az idő múlásával sem változott. A modern kori horrorok is jócskán szedik gyerekszínész áldozataikat. A japán Ringu amerikai remakejében, azaz A körben millióknak okozott rémálmokat Samara, a kútba dobott halott kislány. De nemcsak a nézők ébredtek verejtéktől vizes lepedőn miatta, hanem az őt alakító Daveigh Chase is. A hatodikos lányt le is kellett cserélni a második részre, mert a szülei nem akarták még egyszer kitenni a sokknak. Ebből szerencsére a producerek is tanultak, és egy jóval idősebb utódot kerestek. Daveigh azonban tudat alatt máig vonzódik a sötét alkotásokhoz, ezért vállalta el a Donnie Darko fölösleges folytatásában a főszerepet.
Haley Joel Osment pedig azt tanulta meg, hogy az bizony nagy baj, ha Bruce Willis egyszer az életben nem menti meg a világot, és vele együtt őt is. A Hatodik érzékben tizenegy évesen még halottakat látott, ma viszont már csak a pohár alját nézegeti. A film sikere után nem tudta máshogy elképzelni a karrierjét, csak, mint egy hullákkal körülvett ártatlan lélek.
Az egyetlen kivételt talán az Ómennel híressé vált Harvey Stephens képezi, aki ovis korában lett a Sátán fia. A pályája ugyan az óriási siker ellenére is megbicsaklott, de legalább egészséges felnőtt lett belőle. Remélhetőleg az ő útját követik majd a jelenkor legkiválóbb svéd filmje, az Engedj be! (bemutató e hét csütörtökön!!!) tinisztárjai is, és nem rontja meg őket a sztoriba szőtt vámpírszerelem, ami egy kicsit durvább, mint a Twilight limonádéja.
hirdetés