„A hi-tech fegyverek miatt mindig is aggódtam”

Az előző lemezetek, a Katorz és az új album dalai egyszerre születtek, az Infininek mégis más egy kicsit a hangzása, több rajta a klasszikus Voivod-albumokat idéző téma. Direkt osztottátok szét így a dalokat?

Nem. 2004-ben készültek el ezeknek a daloknak a demói, összesen huszonhárom számunk volt, és Piggy ezekből tizet rögzített Jasonnel (Jason Newsted basszusgitáros – a szerk.) kettesben. Maga Jason válogatott a számok közt, úgyhogy azt hiszem, az a tíz volt a legnagyobb kedvence. Gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen a számok sorsa: dupla albumot adjunk ki, vagy máshogyan jelentessük meg őket, de aztán 2005 elején Piggy megbetegedett… Amikor a halála után munkához láttunk, abból a tíz számból lett a Katorz album, amikhez megvoltak a basszustémák is. Akkor csak a dobot és az éneket kellett rögzítenünk, ezúttal viszont már a basszust is, mert a maradék tizenhárom számhoz nem voltak bőgőtémák sem. Jason most írta meg mindet, aztán vettük Piggy gitársávjait, de nem erősítettük ki őket, mint a Katorznál, hanem abban a formában használtuk mindet, ahogy Piggy laptopján voltak, hogy megőrizzük az eredeti hangulatukat, azt a hangzást, amit Piggy az otthonában alakított ki. Az új lemez egyrészt talán emiatt a nyerseség miatt más. Másrészt meg azért, mert rendhagyó módon dolgoztunk: én rádoboltam Montreálban a gitársávokra, aztán elküldtük Jasonnek a felvételeket Kaliforniába, ő feljátszotta a basszust, visszaküldte az anyagot Montreálba, ahol Snake (Denis Bélanger frontember – a szerk.) ráénekelt, majd ment vissza az egész San Franciscóba, ahol a keverés zajlott. Roppant furcsa munkafolyamat volt, egyben pedig kihívás is, de nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Ebben a nyers formában Piggy témái valóban emlékeztetnek a régi lemezeinkre, ugyanakkor megvan bennük az a rockos direktség is, ami az utóbbi albumainkra jellemző.

Apropó, klasszikus Voivod-albumok: az egyik alapműveteknek számító Dimension Hatrössről nekem néha eszembe jut a Sonic Youth. Nem nagyon szokott erről senki beszélni, de a nyolcvanas évek végén szerintem volt némi hasonlóság a hangzásotokban és a hozzáállásotokban is; egymástól függetlenül egyszerre léptetek hasonló irányba. Szerinted is fennáll ez a párhuzam?

Blacky (Jean-Yves Thériault, a csapat eredeti basszere, aki a mostani koncerteken is játszik – a szerk.) és én nagy Sonic Youth-fanok voltunk, és bár a zenénkre különösebben nem hatott az övék, az igaz, hogy a disszonáns témák miatt vannak hasonlóságok. Piggy egyébként nem is nagyon hallgatott Sonic Youtht, ő egy obskúrusabb bandáért, a Die Kreuzenért volt oda akkoriban. Hatalmas rajongója volt a gitárosuknak, ő pedig nagy rajongója volt Piggynek, és komoly hatással is voltak egymásra. A későbbiekben egyébként megismerkedtünk a Sonic Youth tagjaival is, és jó barátok lettünk.

A stílusotok alapjegyei mindig állandóak voltak, mégis elég sokat változtatok az idők folyamán – voltak thrashes, progresszív, pszichedelikus és rockos lemezeitek is. Mi indokolta ezeket a váltásokat?

Ezek nem tudatos lépések voltak, leszámítva talán az Angel Rat albumot. A kilencvenes évek elején olyan zenekarokkal turnéztunk, mint a Soundgarden, és őket hallva megjött a kedvünk, hogy kipróbáljunk egy egyszerűbb, rockosabb megközelítést, mert a nyolcvanas évek végére már annyira összetetté vált a zenénk, hogy nehéz volt a közönséggel érintkeznünk a koncerteken. Nem volt mozgolódás, kissé steril lett a hangulat. Nem azt jelenti ez, hogy bármi bajom van az akkori lemezeinkkel, egyszerűen az idő tájt másra vágytunk, szerettünk volna intenzívebb kölcsönhatásban lenni a nézőkkel a bulikon. Más kérdés, hogy az Angel Rat emiatt a maga idejében elég ellentmondásos albumnak számított. Azóta viszont rehabilitálódott, sokan felfedezték maguknak, sőt vannak olyanok is, akiknek egyenesen a kedvenc Voivod-lemeze lett. Kicsit később, a Negatron album idején aztán elkezdett hiányozni a keménység, a thrash metál, másrészt Eric (Eric Forrest basszer-énekes, aki 1994-től 2001-ig volt a zenekar frontembere – a szerk.) is egy másik zenei világból jött, hozta magával a Sepultura, a Machine Head soundját, úgyhogy vele elmentünk ismét egy durvább irányba. Az új évezredben készült lemezeink hangzásában pedig nagy szerepe volt annak, hogy amikor Snake visszatért, Jason is csatlakozott a zenekarhoz, rá ugyanis nagy hatással volt a Black Sabbath és a stoner rock. Most, az Infininél pedig az is sokat számított, hogy Piggy témáit úgy használtuk fel, ahogy voltak, nem változtak már a stúdióban. Hallatszik bennük sok minden, ami hatással volt a stílusára, a progresszívebb dolgoktól kezdve a Broken Bonesig, a Discharge-ig, de az egésznek ad egy rockos, sőt majdnem punkos jelleget az, hogy mindenféle utómunka nélkül kerültek a lemezre.

Az új album tele van a rátok jellemző sci-fi-effektekkel. Most is csináltatok olyan kísérleteket, mint annak idején, amikor például a kaputelefonon keresztül vettetek fel egyes énektémákat?

Ezúttal Jason felelt az effektekért, ő adta ezt a sci-fi-hangulatot a dalokhoz. Theremint használt, és nagyon jó munkát végzett. Szeretjük ezeket az átvezetőket, a Katorzhoz például azokat az akusztikusgitár-témákat használtuk fel, amiket Piggy a halála előtt játszott fel.

Arra nem gondoltatok, hogy visszahozzátok erre az utolsó albumra a Voivod-karaktert, akiről több lemezetek is szólt, és írtok még egy konceptalbumot róla?

Nem. Snake szokta mondani, hogy a Voivod-figura mindig is ott volt, és ott is lesz az agya hátsó zugaiban, de amikor visszajött a zenekarba, én leszögeztem, hogy nem szeretném elkövetni még egyszer azt a hibát, ami annak idején ahhoz vezetett, hogy szétszakadt az eredeti felállás. A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójára ugyanis odáig jutottunk, hogy én találtam ki a koncepciót, én adtam az ötleteket a szövegekhez, Piggy pedig megírta a zenét, így Snake és Blacky egyre kevésbé vett részt a dalszerzésben. Nem akartam, hogy ez megismétlődjön, másrészt kicsit direktebb szövegeket is akartunk most. Az utolsó két lemez szövegeit még 2004-ben írta meg Snake, és a Katorzra különösebb változtatás nélkül fel is kerültek, amik azokhoz a dalokhoz születtek. Az Infininél viszont úgy éreztük, hogy már nem naprakészek az öt éve írt dolgok, másrészt ki akartuk fejezni a Piggy halálával kapcsolatos érzéseinket is, úgyhogy felfrissítettük a szövegeket.
 

Van egy elveszett lemezetek, ami még Snake visszatérése előtt készült Erickel, és a Voivod-figura történetének utolsó fejezete lett volna. Szó volt róla, hogy a DVD-trilógiátok második részén megjelenik majd, ez tervben van még?

Ó, hogyne. Ez a lemez valóban a Voivod-saga legutolsó fejezete lett volna, és egyben Eric balesete is megjelent volna benne. 1998-ban karamboloztunk a turnébuszunkkal, és Eric nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, rendkívül lassan épült fel. 1999-ben ugyan vissza tudtunk térni a színpadra, de 2000 végére, amikor befejeztük az ausztrál turnénkat, már nem mentek jól a dolgok, és Piggyvel úgy döntöttünk, hogy feloszlatjuk a Voivodot. Snake visszatérésével aztán megváltozott a helyzet, hamar újrakezdtük, de ez a bizonyos lemez kiadatlan maradt. A demói viszont megvannak, és fel is kerülnek majd a DVOD-2-ra. Ezen és a DVOD-3-n még mindig dolgozunk, sőt lesz egy negyedik DVD is, mert nemrég Japánban felvettük a mostani felállás egyik koncertjét – csak épp csúszik minden, mert az új lemezen is dolgoztunk, végre-valahára elkészült a könyvem (Away lemezborítóinak és más grafikáinak, festményeinek gyűjteménye – a szerk.), és itt vannak ezek a fellépések is. Amikor Snake-kel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk újra koncertezni, féltünk tőle, hogy senkit nem fogunk érdekelni, de épp ellenkezőleg történt: egyre több a felkérés, és egyre nagyobb rajtunk a nyomás a rajongók részéről is, úgy a koncertek, mint a kiadványok miatt. Minden megjelenik majd, a DVD-k, sőt a nagylemezek újrakiadásai is, bár ezekkel vannak jogi gondok, úgyhogy elég sok velük a bürokratikus munka. De dolgozunk ezen is, az összes Voivod-projekt folyamatban van, nem halogatjuk őket, csak mivel underground szintű dolgokról van szó, nincs mögöttük túl sok pénz. Ha összegyűlik a szükséges összeg, azonnal visszaforgatjuk, és kiadunk belőle valamit, de ez nem megy olyan gyorsan.

Maradva még a kiadatlan anyagoknál: amikor 1999-ben először játszottatok Budapesten a Neurosis társaságában, az összes fellépő koncertjét rögzítette a turné stábja. A ti anyagotoknak mi lesz a sorsa?

Ez még egyelőre bizonytalan, de ezzel is foglalkozom. Az a budapesti felvétel is szerepel a DVOD-2-ra tervezett anyagok között, úgyhogy remélhetőleg azon megjelenik majd.

Mindig is nagy rajongója voltál az összeesküvés-elméleteknek. Most rengeteg furcsa, ijesztő dolog történik a világban, itt a gazdasági válság, a sertésinfluenza – szerinted van a hátterükben valami szándékos mesterkedés?

Valóban szeretem a konspirációs elméleteket, de csak a fantázia termékeiként gondolok rájuk, soha nem hittem el őket. Ennek ellenére a szövegeinkben is megjelentek bizonyos elemeik, főleg a Negatron album idején, amikor elkezdtem internetezni, és rátaláltam olyan oldalakra, fórumokra, amik összeesküvés-elméletekkel foglalkoztak. Még mindig szeretek ilyesmiről olvasni, de nem valóságos dolgokat keresek ezekben a teóriákban.

A szövegeitek a sci-fi-köntös ellenére mindig is olyan valós veszélyekről szóltak, mint a tömegpusztító fegyverek vagy a globális felmelegedés. Szerinted mi jelenti most a legnagyobb fenyegetést az emberiségre?

Még mindig a nukleáris fegyverek. Ez a félelem a szövegeinkben is folyamatosan jelen volt, mert a hi-tech fegyverek miatt mindig is aggódtam. A kilencvenes években egy ideig ugyan majdhogynem „divatjamúlt” volt a nukleáris hadviselés kérdésével foglalkozni, és engem is megmosolyogtak, amikor erről beszéltem, de ma újra érzi mindenki a fenyegetést – elég csak Iránra, Pakisztánra vagy Észak-Koreára gondolni. Egy ideig azt hitték az emberek, hogy egyszer s mindenkorra véget ért a nukleáris fegyverkezés, ehelyett épp ellenkezőleg történt: egyre fejlettebbé válnak a fegyverek.

És mi a legnagyobb reményünk? Már ha van egyáltalán.

Van, van. Én legalábbis soha nem vesztettem el a reményt, és ugyanúgy a technológiában látom, mint ahogy a veszélyt is. Hiszek a modern technikában, annak ellenére, hogy tartok is tőle. Bízom benne, hogy tudjuk helyesen használni és hasznosítani is.

A zenekar jövője azóta bizonytalan, hogy Piggy meghalt. Lehet már tudni, hogy mi lesz a Voivoddal?

Turnézunk, turnézunk és turnézunk az idők végezetéig. De tervbe van véve az is, hogy írunk egy lemezt. Azt szeretnénk, ha mindenki szerepelne rajta, aki valaha is tagja volt a Voivodnak, tehát Blacky, Eric, Jason és Dan (Dan Mongrain, a bulikon Piggyt helyettesítő gitáros – a szerk.) is. Piggy halála összehozta a zenekar összes egykori és mostani tagját, nemrég például Eric is fellépett velünk Franciaországban, és nemsokára megint csatlakozik hozzánk Spanyolországban. Úgyhogy egy ilyen közös albumról álmodozunk mostanában.

 

Bus András