127 óra
Bár az Oscar-grémium nem díjazta, tökéletes film lett, megtekintése kifejezetten ajánlott.
Frissítve: 2011. 07. 30. 15:34
A 127 óra Aron Ralston hegymászó igaz története, aki egy hegyomlás után öt napig csapdába esett egy elszigetelt kanyonban Utah államban. A 127 óra alatt Ralston nagyító alá tette egész addigi életét, míg végül összeszedte minden bátorságát. Segédeszközök nélkül megmászott egy 65 láb magas falat, több mint 12 kilométert kellett sérülten megtennie, hogy végül megmeneküljön.
Főhősünk megérkezik a Blue John Canyonba, elindul biciklivel innen oda, elesik, feláll, megáll. Ám egy kis kitérőt követően a biciklijéhez visszaigyekezvén egy apró hasadékban ahogy elugrik, megmozdít egy sziklát, amely a karjára zuhan, és foglyul ejti. Megkezdődik a film második része, az „akciófilm, amelyben a hős meg sem mozdul”, ahogy Boyle mondja, a fájdalom, a remény, a kiszabadulás, a várakozás, szembenézés, döntések – minden, ami miatt egy csapdába ejtett ember története végig izgalmas, lebilincselő marad.
James Franco ideális választás a főszerepre, pontos, kedves, esendő, helyes – sokkal jobbnak tűnik, mint az eredetileg kiszemelt Cillian Murphy. A film másik főszereplője a kanyonrendszer – ha még nem mondtam volna, az izgalmas dráma, az önmagát átgondoló ember szerzői filmje mellett a 127 óra csodaszép ismeretterjesztő film és vizuális orgia is egyben.
Rögtön az első 15 percben olyan vibrálásnak és képorgiának vagyunk tanúi képtelenebbnél képtelenebb beállításokkal, vágtázó vágással, és mégis kristálytisztán követhető narrációval, ami lényegében ennek az extrémsportos-adrenalinos generáció(k)nak a himnusza is lehetne. Danny Boyle, mint azt már tudjuk rég, mesteri rendező, aki a filmben rejlő lehetőségeket mélyen kiaknázza, amit kamerával és vágással, speciális effektussal meg lehet csinálni, megcsinálja. Nincs mit hozzátenni, itt Danny Boyle, a csodás részletek, de kissé konvencionális, sematikus egész rendezője: egy tökéletes hollywoodi filmet csinált. A. R. Rahman zenéje karakteres és üt, de magában most nem áll meg annyira, mint a Gettómilliomos esetében – sebaj, ez legyen a legnagyobb gondunk.
És a film humorát még nem is említettük...
James Franco ideális választás a főszerepre, pontos, kedves, esendő, helyes – sokkal jobbnak tűnik, mint az eredetileg kiszemelt Cillian Murphy. A film másik főszereplője a kanyonrendszer – ha még nem mondtam volna, az izgalmas dráma, az önmagát átgondoló ember szerzői filmje mellett a 127 óra csodaszép ismeretterjesztő film és vizuális orgia is egyben.
Rögtön az első 15 percben olyan vibrálásnak és képorgiának vagyunk tanúi képtelenebbnél képtelenebb beállításokkal, vágtázó vágással, és mégis kristálytisztán követhető narrációval, ami lényegében ennek az extrémsportos-adrenalinos generáció(k)nak a himnusza is lehetne. Danny Boyle, mint azt már tudjuk rég, mesteri rendező, aki a filmben rejlő lehetőségeket mélyen kiaknázza, amit kamerával és vágással, speciális effektussal meg lehet csinálni, megcsinálja. Nincs mit hozzátenni, itt Danny Boyle, a csodás részletek, de kissé konvencionális, sematikus egész rendezője: egy tökéletes hollywoodi filmet csinált. A. R. Rahman zenéje karakteres és üt, de magában most nem áll meg annyira, mint a Gettómilliomos esetében – sebaj, ez legyen a legnagyobb gondunk.
És a film humorát még nem is említettük...
A DVD ITT megrendelhető!
127 óra - 127 Hours
Színes, amerikai-angol életrajzi dráma
2010
94 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Danny Boyle
Szereplők: James Franco (Aron Ralston)
Kate Mara (Kristi)
Amber Tamblyn (Megan)
Treat Williams (Aron apja)
Kate Burton (Aron anyja)
Clémence Poésy (Rana)
Lizzy Caplan (Sonja Ralston)
Megjelenés dátuma: 2011. 07. 27.
hirdetés