A múzsa csókja

A múzsák bocsátják a költőkre a „szent őrületet”…legalábbis így mondták az antik görögök. Akik írásra adják a fejüket, azok ismerik azt az érzést, amikor az ember farkasszemet néz az üres papírral és semmi, de semmi nem jut az eszébe. Albert Brooks rendezőt mindig izgatta, hogy micsoda vagy kicsoda képes előidézni azt a pillanatot, amikor meglátja az alagút végén a fényt. A legjobb persze, ha múzsához fordul az ember… Steven hollywoodi forgatókönyvíró, sikert sikerre halmoz, mígnem felbontják szerződését, mondván, elvesztette kreativitását. A kétségbeesett férfi szakmabéli barátjához fordul, aki elárulja a titkot: neki múzsája van! Steven eleinte hitetlenkedik, majd hagyja magát meggyőzni: próbálja ki, milyen a múzsa melletti alkotás. A modern múzsa Sarah, megkéri az árát, teljes ellátást, huszonnégy órás telefonkapcsolatot és odafigyelést igényel. Csupán egy a bökkenő: Steven boldog családi életet él feleségével. Be tudja-e fogadni az asszony otthonukba a férjét teljesen munkalázban tartó szépséges múzsát?